Tényleg sírva hagytam ott az országot. És sírva léptem be ide is. Nem az várt amire számítottam. Emlékeimben minden zölden izzott, de mikor megpillantottam itt a tájat, minden kopárnak és fakónak tettszett. Lehet, hogy a sok eső ellenére a tél itt is megkoptatta a természetet? Nem hiszem. Más ugyanolyan zöldnek láthatta, mint ahogy az az emlékeimben élt. Csak számomra fakult meg a táj. Ugyan úgy ahogy minden más is megfakult körülöttem... De te még mindig élénken rajzolódsz ki életem sivárságából.