Komolyan nem értem, hogy mégis mért gondoltam azt, hogy itt majd fogok barátokat találni...
Ha nem ment egy középiskolában ahol több száz gyerek van, sem egy egyetemen ahol több ezren vagyunk, akkor mégis miért menne egy kicsi városban ahol nem ismerek nagyjából senkit, leszámítva néhány sorstársamat....
Bár igazából annyira nem izgat a dolog. Csak azért érdekel mégis egy kicsit, mert ez itt úgy mond elvárás... mindenkivel nagyon kedvesnek kell lenni, mosolyogni még akkor is ha legszívesebben sírva rohannál a tengerbe, mindenkit jó barátként üdvözölni az utcán és társaságba járni állandóan. De én szeretek egyedül lenni, utálom az erőltetett beszélgetéseket, amikor nem jutunk sehová, de mégis értékes perceket pazarolunk arra, hogy udvariasan társalogjunk az időjárásról...
Én mindig, mindenhol ki fogok lógni a sorból és ez most, ezen a helyen sincsen másképp.