Életemben először éreztem, hogy haza értem. Most tudom, igazán, mit jelent az otthon. Ezt nagyon nehéz leírni, szavakba önteni, de mikor megláttam a falucskámat, ah házat amiben lakom, elfogott egy furcsa, leírhatatlan érzés. De rögtön érezte, hogy végre haza értem. És utazhatok én a világ másik végére is, ezzel a csodálatos érzéssel soha nem fogok találkozni sehol máshol, csak Magyarországnak ebben a kicsinyke, (lerobbant...) falujában. És ami még nagyon érdekes, hogy olyan volt, mintha nem is mentem volna el. Ez a négy hónap, mintha kiesett volna, minden ugyanott folytatódott ahol abban maradt. Megint rólad álmodok. Te vagy benne minden gondolatomban. De annyiban változott a helyzet, hogy most már nem akarom, hogy ne legyél benne a gondolataimban. Te része vagy az életemnek. Mindig is az voltál. De már nem akarlak mániákusan magamhoz láncolni. Azt akarom, hogy azzal legyél, akivel neked jó. Szeretném, hogy megkapj mindent amit én sosem kaptam és talán soha nem is fogok. A boldogságot. Persze voltam már boldog. Mindig az vagyok. De én most arról a boldogságról beszélek, amit csak a mindent elsöprő, beteljesült szerelem okozhat. Ezt kívánom én neked így az év utolsó napján. Még az is lehet, hogy este találkozunk :)

Összegzés

Ezt is megéltük... Nagyjából 10 óra múlva megyek haza. Nem tudom mire számítsak. A család vár, az biztos. A barátnők is. És mi van a nagyon lelkes, vállalkozó kedvű férfiakkal, akik ígértek fűt-fát??? Na erre én is nagyon kíváncsi vagyok... De most gondolok bele, amit vártam ettől a kiutazástól, azt meg is kaptam. Téged, akit másfél évig szerettelek, sikerült elfelejtenem... na jó, legalábbis már kiszerettem belőled, nem gondolok rád minden percben és nem süllyedtem mély depresszióba amikor megtudtam, hogy összejöttél valakivel. Szóval ez azért már elég jó szerintem. Ja, és el ne felejtsem, megpróbáltam valaki mással is. Persze sikerült nagyszerűen beleválasztanom, úgyhogy katasztrófa lett a vége, de erről sem én tehetek. Szóval tulajdonképpen ez a négy hónap eléggé sikeresnek mondható. Most két hétre vissza a régi életembe, aztán újra jövök ide. Hurrrrráááááááá...

Akinek tettszik a blogom, az nyugodtan  csatlakozzon a követők közé :) Megjegyzéseket is szívesen fogadok :)))
The girl

Hihetetlen...

Igazán nem gondoltam volna, hogy ilyen egyáltalán eszembe fog jutni valaha.
De úgy érzem, hogy maradnom kéne.Ez az egyetlen hely ahol jövőm van.
Borzasztó egyedül itt a nagyvilágban barátok és a család nélkül, de
mindenkinek a saját útját kell járni. Nem mehetek haza, csak azért,
mert itt nem  érzem jól magam. Általában nem az a hasznos nekünk
amit élvezünk is.. sajnos :( Tulajdonképpen a szerelmet otthon sem találtam,
úgyhogy ehhez semmi köze a helynek. Igaz, barátaim voltak otthon.
És olyan barátokat már biztosan nem fogok találni. Ők azok akikkel felnőttem.
De mindenki más irányba fordult le arról az útról amit eddig együtt jártunk.
Senki sem kanyarodik le róla az én kedvemért, ezért nekem sem kéne.
Bár ha jobban bele gondolok én soha nem illettem sehová.
Bárhová mentem mindig kilógtam a sorból.Nem vagyok olyan mint mások.
Néha komolyan azt hiszem, hogy nekem nincs helyem sehol.
Amolyan magányos farkasnak születtem.Mindenesetre érdekes,
hogy úgy érzem, maradnom kéne. Remélem ez csak amolyan múló elmebaj...

Akkor és most (19)

Megint egy évvel öregebb lettem. De semmivel sem okosabb...
Tavaly volt kihez bújhattam, kinek félénk leveleit olvashattam,
De én mindezt csak úgy eldobtam.
Akkor decemberben jó barátokkal töltöttem azt a téli napot.
És egyáltalán nem vártam a holnapot
Legszívesebben a pillanatban ragadtam volna, 
Mikor gondtalanul járkáltunk egyik vásárból a másikba,
Nem bántuk a havat, kortyolgattuk gőzölgő forralt borunkat,

Szeretett lengett körül és érezhettem, van aki törődik velem.

Idén erre a napra a mosolyt az arcomra ragasztottam,
És megpróbáltan nem zokogni minden egyedül töltött pillanatomban.

A lényeg kicsit komolytalanul...

Nehéz döntés előtt állok... Meghalok csokoládé mérgezésben vagy megpróbálok végre egyedül is boldog lenni, nem arra várni, hogy találjak egy embert aki boldoggá tesz. Mert ez az eddigieket elnézve, nem nagyon fog sikerülni. Mindig ugyan az a forgatókönyv. Annyi szerelmes embert lehet látni, akik nyilvánvalóan boldogok is. De lehet hogy ez csak a látszat? Talán ők csak tettetik, de a felszín alatt ugyan azt érzik mint én... Igazából leginkább a csokimérgezéses dologhoz lenne kedvem... arról nem is beszélve, hogy elég jó úton is vagyok afelé... ;) Egy kolostorba kéne vonulnom, hogy soha többé ne találkozzak pasikkal. Ez az egyetlen dolog ami megmentene az édesség túladagolástól... vagy ha egy lakatlan szigetre költöznék :D Pont két hét múlva megyek haza. Már nagyon várom. De mi lesz utána? Ha vissza jövök... Vajon kezdődik minden elölről? Bár mivel nagyjából minden problémát a szőnyeg alá söpörtem, ezért nem kell attól félnem, hogy újra meg kell oldanom mindent... Milyen hasznos tud lenni néha ha nem keressük mindenre a megoldást :)

Ez már a vég....

Vajon lehet még ennél lejjebb süllyedni...? Az estéimet azzal töltöm, hogy filmet nézek, közben öt percenként megállítom, hogy vajon világít e a neve mellett az a bizonyos kis zöld pötty. Hát ez igazán szánalmas... Congratulations!!!