Éjsötét árnyékok

Ködből rajzolódott múltbéli lidércek,
Zord árnyként élnek a jelenben,
Elmúlt családtagok, testvérek,
Viszonzatlan szerelemek.
Szabadulni akarok, de nem engednek,
Itt kísértenek,akár folt a lepedőn,
Nem kezdhetek új életet,
Míg e foltot ki nem mostam.
De egy kis fény szűrődik be,
Te

Ha ez nem volna,
Azt gondolnám megőrültem.
Az elmúlt idők rémeié éjjelem, nappalom,
De te fontos vagy nekem,
Ezt már nem tagadom.
Sötét árnyak tartanak fogva,
Bilincsben van lábam, s karom,
Szabadulni nem engednek,
És akárhogy próbálom, nem tudok.
Húznak egyre lejjebb és lejjebb,
Ahol majd elemésztik lelkem,
De te ments meg, én ezt akarom.

Őszi reggel

Borús, őszi reggelen,
Gőzölgő teám kavargatva,
Gondolok megint ugyan arra.
Ha te nem vagy, én most nem lennék itt,
Hiába próbállak felejteni,
Te újra és újra visszatérsz.
Egy sötét árny a múltból,
Mely kísért és nem enged...
Most egy korty a teából,
Meleg járja át a testem,
Mint mikor mit sem törődtünk a téllel,
Mi egy pólóban mentünk ki éjjel,
De én nem fáztam,
Felmelegítette a tudat,
Hogy velem vagy,
Na meg persze,
Ölelő karod és tested melege.
De most zord idő van,
És te nem vagy velem,
Nincs mit tennem,
Kortyolom teám egy rideg, őszi reggelen.

Csak 5 kérdés

Érzek-e iránta valamit?
Kész vagyok-e már egy kapcsolatra?
Meg tudok bízni benne?
Merek-e kockáztatni?
Fel fogok tudni állni, ha összetöri a szívem?

Át kell gondolnom ezeket a kérdéseket.
Legközelebb elmondok neki mindent,
és akkor eldől hogy milyen irányba megyünk tovább.
Addigra nekem is rá kell jönnöm, hogy mit akarok...

Hiányzol

Fagyos szél, eső, hideg.
Már tudom, nem való ez nekem,
Új barátok, új szerelmek,
Csak egyre jobban bonyolódik a helyzet,
Nincsen semmim, mit adhatok,
Hamis a csók és a szeretet amit itt kapok.
Nincs itt barát, ki már ismer,
És elfogad gyermeki hittel,
Aki nem megváltoztatni akar,
Ki nem úgy gondolja, egy csodabogárral kavar.
Én még hiszek a tündérmesékben,
És hibám is akad épp elég, bőven...
De már sokan megszokták ezt,
Ez vagyok én és otthon mindenki így szeret,
Vágyom vissza a régi életem, izgalmak nélkül,
De én pont így szerettem.
Odahaza mindig boldog voltam és vidám,
Itt meg felerősítik minden hibám.
Csak árnyéka lettem önmagamnak,
Nem látom értelmét a dolgoknak,
Mert egyetlen célom, hogy haza kerüljek,
Sajnálom, de nekem semmi sem kell belőled.