Már majdnem egy éve, hogy abba hagytam ezt a blogot. Rögtön utána létrehoztam egy másikat, ahova eleinte írogattam is lelkesen, de valahogy nem éreztem a magaménak...
Rá kellett jönnöm, hogy nem volt igaz, amit az utolsó előtti bejegyzésembe írtam. Egyáltalán nem zárult le az, amiért a blogot létre hoztam. Minden ugyan úgy megy tovább, csak egy másik helyen, más emberek között. És hiába vagyok földrajzilag közel a szeretteimhez, még sosem éreztem őket ilyen távol magamtól; legfőképp Téged. Mára már megértettem, hogy Te sosem szerettél igazán. Talán sehogy sem... talán csak én akartam ezt hinni... talán Te is elhitted olykor néhány pillanatra... De ha úgy szerettél volna, ahogy én Téged, akkor harcoltál volna értem...
Azt hiszem, most már tényleg kész vagyok a továbblépésre. Nem csak arra, hogy túl tegyem magam Rajta, hanem mindenen, ami az elmúlt néhány évbe történet. Már hónapok óta gyűlik bennem az elhatározás. Nem úgy mint régen, mikor egy rossz nap könnyedén visszalökött a depresszió szürke tengerébe. Most az erőm is meg van hozzá.
Ezt a blogot pedig tovább fogom vezetni.
