A magánnyal csak egyetlenegy probléma van, hogy könnyen a foglyává válhatsz. Ha egyszer belekóstoltál nem enged el könnyen, a megszokás rabjává válsz. Már arra sem emlékszel, milyen volt nélküle.
Hiszen sokkal könnyebb egyedül ülni és néha egy-egy könnycseppet elengedni, mint közel engedni magadhoz valakit, mert az lehet, hogy összetöri a szívedet, apró szilánkokra, amit aztán piszkosul nehéz újra összeilleszteni. A magány megtanít arra,, hogy ne merj kockáztatni, szép lassan a bátorság utolsó szikráját is kiöli belőled és nem hagy maga után semmit a szívedből csak egy lakatlan szigetet, egy kiégett földdarabot...