The final countdown

A napok nagyon gyorsan telnek mióta Pacsirta visszajött. De ez nem csak az ő visszatérésének köszönhető. Rengeteg munkám van mostanában, nagyon sokat kell vigyáznom a gyerekekre, amikor van egy kis szabadidőm, akkor egyből találkozok Pacsirtával, este meg tanulok (öhhh...vagyis éjszaka). Ennek következtében nem csak úgy érzem magam mint egy zombi, hanem úgy is nézek ki...
A sok tanulás ellenére az angol teljesítményem...khmmm...változó... Írtam már 80%ot is (nem sokszor) meg 50et is (ezt többször...). Egyik elkeseredett pillanatomban (egy 50%os érettségi után), már azt is alaposan átgondoltam, hogyha nem jutok be normális egyetemre, akkor még egy évre vissza jövök. Na persze nem családnál lakni!!! Csak úgy magamban dolgozgatni. Itt legalább munkát kapnék... Sőt, teljesen bele is éltem magam. De ahogy tovább jutottam búskomorságomon, úgy döntöttem, meglátom mi sül ki az érettségimből és majd utána gondolkodok. e azért ezt a tervet is eltettem szépen egy opciónak. :)

Visszatérve arra, hogy milyen gyorsan is telnek a napok... 10 NAP MÚLVA MEGYEK HAZA!!!
El sem hiszem! Azért van ami beárnyékolja boldogságomat (az előttem álló, igen csak kétes kimenetelű érettségin kívül...), Pacsirta kedden utazik megint haza. Szóval még addig van időnk.
Nagyon fura érzés valakit úgy itt hagyni, hogy tudom, soha többé nem fogunk találkozni. De erről nem beszélünk. Ő sem hozza fel soha és én sem. Persze, eljöhetne meglátogatni, de nem kérem erre. Nem egy országban lakunk. Ha el tud szabadulni innen, akkor inkább oda megy, ahol a barátai, családja van- haza. Ezt megértem, ezért nincs is mit beszélnünk erről.
'Érdekes módon' a családot nem bánom, hogy itt kell hagynom. Biztos vagyok benne, hogy egy percig sem fognak hiányozni. Lehet, ez így bunkóság, de ez az igazság.

Pfúúú... most jutott eszembe, hogy nekem holnap lesz a harmadik vizsgám... :( Bár oly mindegy, hogy megbukok vagy átmegyek,-de azért most nem tenne jót az önbizalmamnak ha meghúznának... úgyhogy kéne tanulnom. De véglis ráérek holnap a buszon is. Úgyis lesz fél órám...
Amúgy meg, iszonyat fáradt vagyok. Már meséltem az érettségi pánikomról. Hát még mindig nem nagyon alszok. Éjszaka megint sikerül 3 órát aludnom, ami alapjáraton nem zavarna, de azt a 3 órát is végig fulladtam amit sikerül valami alváshoz hasonló tevékenységgel eltöltenem, szóval nem mondanám, hogy sokat ért. Szóval ma vacsi után megmosom a hajam, aztán be is vágom a szunyát (remélhetőleg...).