Pacsirta

Pacsirta péntek hajnalban haza utazott. Két hét múlva jön vissza és akkor kezdődik majd az utolsó 10 nap amit együtt töltünk... Ezért most megosztom veletek a történetünket.

A legtöbb barátság sztori úgy kezdődik, hogy az első pillanattól szimpatikusak voltunk egymásnak, megszerettük egymást... Hát, mi az első pillanattól fogva utáltuk egymást. A barátságunk hosszú és rögös út volt, egymásra utaltsággal kikövezve.

Az előttem lévő lány mutatott be minket egymásnak. Őt Invidiának neveztem el. Ez egy igen csak találó név rá... Nagyjából egy hete voltam itt, amikor Invidiával átmentünk Pacsirtához éjszakára, mivel hogy a családja elutazott, és nem akart egyedül maradni a házban... Ja, azt még nem említettem, hogy a host családjaink nagyon jó barátok, szóval nagyon sokat járkálnak át egymáshoz, és egymás au parjaiben is feltétlenül megbíznak, így én vagyok Pacsirtának az egyetlen aki bejelentés nélkül, bármikor mehet oda. És amúgy ő is nekem.
Idő közben kissé eltértem a tárgytól, úgyhogy kanyarodjunk is vissza!
Ott tartottam, hogy Individiával átmentünk hozzá. Nagyon nem volt szimpatikus. Ő kb fél évvel idősebb nálam, és amúgy egy hónappal előttem jött ki, ráadásul ő már rég óta készült erre, nála nem volt ez olyan váratlan mint nálam, mégis, folyamatosan az  otthoniakról beszélt. Én meg nagyjából bármiről szívesen beszélgettem volna, csak arról az életről nem, amit magam mögött hagytam...
Invidiának másnap korán el kellett mennie, mivel leendő állásának interjúján volt köteles megjelenni ( 'kissé' másnapos állapotban...), így Pacsirtával együtt maradtunk és úgy döntöttünk, hogy akkor menjünk el valamerre, mert a család csak este jön, nekem meg aztán egyáltalán nem hiányzott az enyém... tehát ezen felbuzdulva elmentünk a környék egyetlen 'látványosságába',az ikeába...
Hát Pacsirta nem szégyenlős, az biztos! Legalább is ami a beszédet illeti; (bár sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy énektudását sem szégyenlős 'csillogtatni'... olyan mint egy angyal kórus...megspékelve ajtónyikorgással és macskanyávogással...) Egész nap véget nem érő memoárját hallgattam a barátairól. Alig vártam, hogy végre 'haza' érjek és a csendet hallgatva feküdhessek az ágyamban... na meg persze a Hanna Montanas tapétát bámulva...

Nagyjából ez volt az első benyomásom róla. És ez nagyon sokáig nem is változott meg.  Önszántunkból nem is találkoztunk többször ezek után. Hetente egyszer-kétszer végig kellett szenvednünk egy két estét, amikor a családjaink együtt vacsoráztak, na meg a szombatokat, amikor is suliba jártunk és mivelhogy ugyan akkor, ugyan abban az épületben volt óránk (és nagyjából ugyan onnan jártunk be), ezért a reggeli buszutat is együtt tettük meg. Néha délután közös programot szerveztünk (mivel mást nem ismertünk), na meg a haza felé is együtt vezettek útjaink. Egészen addig amíg be nem került a képbe Don Juan. Pacsirtával nem igazán szerették egymást. Úgyhogy suli után Pacsirta többnyire megvárta velem amíg Don Juan beér a központba és ő utána szépen haza ment. Vele nagyjából egy hónapig találkozgattam. Mivel enyhén szólva szétszórt vagyok és amúgy sem veszek észre soha semmit a figyeletlenségemből adódóan, ezért kb ennyi ideig tartott amíg felfedeztem újdonsült udvarlóm igazi szándékait...maradjunk annyiban, hogy a monogámia egyáltalán nem volt az erőssége, úgyhogy finom, nőies viselkedéssel melegebb éghajlatra küldtem.
Innentől kezdett el javulni a kapcsolatom Pacsirtával. Akkoriban viszonylag szép idők voltak és mivel ln nehezen ücsörgök a fenekemen egész nap, ezért mindig hívtam ki sétálni, meg mászkálni ide-oda. Elején szinte sosem akart jönni. De miután felfedeztünk egy kávézót a közelben, ő hívogatott k engem szinte minden nap. Nagyon sokat beszélgettünk, így lehetőségünk  nyílt jobban megismerni egymást. Rájöttem, hogy sajnos már bennem is megvan az, amit a legjobban utáltam a felnőttekben tinédzserként... a felszín alapján ítéltem elsőre. Túlságosan megszoktam az állandó színlelést és megjátszást. Sértésnek vettem amiért mindenféle hátsó szándék és rosszindulat nélkül elmondta az igazat. Mert Pacsirta ilyen. Nem is tudom, hogy találkoztam e valaha nála igazabb emberrel.