Hétvégén leutaztam Individiáékhoz. Igazából nekem a húga (Fortuna) osztálytársam volt... és a legjobb barátnőm, egészen két évvel ezelőttig, amikor jól bekavart a dolgainkba Vele... Többnyire Fortunának köszönhető, hogy úgy alakult a Kapcsolatunk, ahogy... Én megbocsájtottam volna Fortunának, de úgy érzem, hogy igazából ő nem tudott megbocsájtani magának nagyon sokáig. Azon a nyáron teljesen magamra hagyott, pedig mi voltunk azok, akik mindig összetartottak, sosem hagytuk el egymást. Egészen odáig, mindig ott volt és számíthattam rá, ha szüksége volt. Akkor nyáron felém sem nézett, és hagyott teljesen lesüllyedni olyan mélyre, ahol sosem gondoltam volna, hogy valaha is leszek... Akkor ő lett volna az egyetlen akivel legszívesebben beszéltem volna. A többi barátom nem értett volna meg, de ő mindent tudott Róla és rólam, és habár nagy része volt a dolgok rosszra fordulásában, jó lett volna ha mellettem áll. De ő nem volt ott, mást meg nem akartam, hogy velem legyen. Így akkor volt először, hogy teljesen a saját utamat jártam. Akkor nem barátokat kerestem, hanem búfelejtőket. Minden este azzal voltam, akit éppen oda sodort az élet. Nem kérdeztem a nevüket. Szükségtelen lett volna, másnap már úgy is más karjaiban voltam.
Fortuna a nyár vége után sem volt velem. Kiutazott Amerikába. Újra minden nap találkoznom kellett Vele és ez mellett még azzal is meg kellett küzdenem amivé lettem...
Na, sikerült megint jól eltérnem a tárgytól...
Szóval hétvégén lementem hozzájuk. A családom vasárnap este utazott el 'nyaralni' és csak péntek éjszaka jönnek haza. Én ugyan már hétfőn visszajöttem, mivel hogy hétfő reggel ugye kezdődött a munka mindenkinek, s nem akartam ott zavarni. Ugyan próbáltak még marasztalni, de haza akartam már jönni. Egyrészt tényleg nem akartam ott lábatlankodni, másrészt pedig végre egyedül lehettem, ami nem utolsó számomra. Én nagyon szeretek egyedül lenni... nem tudom, hogy jó vagy nem... ez van. Ráadásul tanulnom is muszáj volt, mivel még mindig nem állok úgy ahogy kéne. Bár tegnap éjszaka már sikerült írnom egy 80%os érettségit, de ez sajnos még csak az első alkalom volt, és az utolsó is... eddig.
Amúgy ami az egyedüllétet illeti, lehet hogy már egy kicsit megártott... Elég sokat beszélek magamban... mondjuk mióta itt vagyok azért volt már rá példa...
ráadásul egy kicsit már várom, hogy ne gyorsfagyasztott pizzán és burriton kelljen élnem... Tekintve, hogy már négy napja azt eszem, mára már elkezdtem unni. Pedig eddig azt hittem, hogy egész életemben képes lennék pizzát enni. De ezek szerint nem. Bár elképzelhető, hogy jobb lenne valami nem vegetáriánus változat. És biztos, hogy a burritot is jobban szeretném hússal... Ha jól emlékszem azt még nem említettem, hogy a család vegetáriánus... Ugyan nekem is voltak ilyen próbálkozásaim, és egyszer ki is tartott hét hónapig, de annak már két éve, és azóta nagyon megszerettem a husit :D
Szóval a család holnap már jön haza, de addig még próbálok feltöltődni egy kicsit. De itt most nagyon szép idő van, ezért állandóan kint vagyok, biciklizek, futok, sétálok, vásárolgatok... szóval eléggé el vagyok fáradva, főleg, hogy az alvás megint nem megy valami jól sajnos. Úgy érzem már rajtam van az érettségi drukk... de talán azért egy kicsit korán jött... még pont három hét van!!!
Íme az új kedvencem! :DDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése