Na, eljött a Húsvét is. Bár nekem egyáltalán nincs húsvét hangulatom... :(
Nem tudom, hogy említettem e már, de a család ahol lakom, Indiai, tehát, a hindu vallást erősítik, így az olyan ünnepek, mint pl. a Húsvét, hidegen hagyják őket. Olyannyira, hogy ma jönnek vendége, akik itt is alszanak (hurráááá...), úgyhogy nem elég, hogy nincs húsvétom, de még misére sem mehetek el, mert ma is dolgoznom kell (Habár a hétvége szabad elvileg... a szerződés szerint legalábbis...). Holnap meg a nagyobb gyereknek lesz születésnapi  bulija, így egész nap ott fogok csicskulni.
Az egyetlen ami vigasztal, hogy 15!!!! nap múlva megyek haza :D
Amúgy az idő is az én hangulatomat igazolja. Ugyan már 9 óra van, de kinézek az ablakon, és kb olyan mintha este 8 lenne. Az ég teljesen szürke... hohooo... és most nézem, hogy már az eső is elkezdett szakadni. (Bár  ha bele gondolunk, nem meglepő tekintve, hogy Anglia...)
Szóval úgy néz ki, hogy idén ez az ünnep is kimarad... :( Na, mindegy, legalább már a névnapomkor otthon leszek, ha már a szülinapomat itt kellett ünnepelnem. Kedden meg végre jön vissza Pacsirta :)

Amúgy én igazából nem vagyok túl vallásos. Bár nem is értem, hogy mért. Anya nagyon-nagyon hívő, keresztanyukám hittantanár, így evidens volt, hogy már kiskorom ót hordtak templomba, mindenféle egyházi programra, máriás-lány voltam (ami kb abból állt, hogy a miséken egyenruhában kellett tartanunk a Máriát, de mivel én akkor még kicsi voltam, ezért mindig szalagot fogtam...). És  már óvódás koromban elkezdtem hittantáborokba járni keresztanyámmal. Mivel bátyám is katolikus suliba járt, ezért nekem is kerestek egyet, ahova természetesen fel is vettek, és az ötödik osztályt ott is kezdte el. Akkor már elkezdtem érezni, hogy az életemet nem egy felsőbb hatalom irányítja, hanem én, de ennek ellenére még olyan két évig jó kislány maradtam és hűségesen csináltam tovább amit belém neveltek. De aztán elkezdtek gyűlni a problémák az életeben, és kezdtem úgy gondolni, hogyha van Isten akkor vagy elfordult tőlem (és a családtó) vagy nem akar beavatkozni. Akárhogy is, nem hibáztathatok valami olyan hatalmat ami lehet, hogy nem is létezik, ezért csak magamra számíthatok, végül is ez a saját életem, úgy kell élnem ahogy nekem jó. Ezzel a gondolatmóddal már, lényegtelen volt a családi jó példa, a katolikus iskola, többé már nem követtem az amiit elém állítottak.
Bármilyen érdekes, de mióta itt vagyok, újra fontolgatom, hogy azért csak be kéne térni egy templomba. Ugyan eddig még csak egy baptista gyülekezetbe jutottam el...
Nem tudom megmagyarázni, hogy mért is van ez. Arra tippelek, hogy ezzel azért mégis csak visszafordulni a gyökereimhez és így közelebb érezhetném magam a régi életemhez.