Elrejtve...

Itt vagyok. Távol tőled és mindenkitől... És akármilyen hihetetlen, jól érzem magam. Persze tudom, hogy ez nem lesz mindig így, fogok én még könnyet hullatni, azokért akiket a szívembe zártam.És az utazás sem volt könnyű. Ha eszembe jutott, hogy éppen az ismeretlen felé tartok, ahol nincsenek szerető családtagok és önzetlen barátok, a szememre mindig pára ereszkedett... De végül megérkeztem. Az álom hamar elnyomott, és a képzeletem világában messze utaztam délkelet felé... A az ébredés után egy pillanatig még azt hittem hogy az volt a valóság amit álmodtam. De az ablakon beszűrődő fényt látva, egyből feltűnt, hogy nem úgy süt a nap mint az én meseszép álmomban, ahol újra veled voltam...csak mi ketten, másfél évvel ezelőtt... De tudom, hogy azok az idők már sosem fognak visszajönni, mert ami volt az már elmúlt. Kijöttem hogy  új életet kezdjek és ezt is fogom tenni. Biztosan fogok még rád gondolni. De ezt nem tudom másképp tenni. Az irántad érzett szerelem formált olyanná amilyen vagyok. Nagyon fontos szerepet játszottál az életemben, ezért sosem foglak elfelejteni teljesen, csak megpróbállak a szívem egy rejtett zugába zárni, ahonnan soha többé nem engedlek ki.