"Ne mondd, hogy megint félsz,
Ne mondd, hogy semmi nem érsz,
Ne mondd , hogy feladod,
Ne mondd azt, hogy nem a te harcod..."
2013. szeptember 2., hétfő
Nem adom fel!
Pedig úgy feladnám! Átlátszó üvegpohárba töltött savanyú vörösbor... piros dunhill... mindkettőre úgy tekintek, mint valami orvosságra. Mintha ezektől könnyebb lenne... és az is. Néhány órára...egy éjszakára. A bortól érzett szabadság és mámor másnapra elmúlik, a cigi nyugtató hatása pedig elillan, mintha nem is lett volna... És aztán minden kezdődik előröl... Ez egy ördögi kör, melybe sikerült beleesnem...
"Ne mondd, hogy megint félsz,
Ne mondd, hogy semmi nem érsz,
Ne mondd , hogy feladod,
Ne mondd azt, hogy nem a te harcod..."
"Ne mondd, hogy megint félsz,
Ne mondd, hogy semmi nem érsz,
Ne mondd , hogy feladod,
Ne mondd azt, hogy nem a te harcod..."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése