Kezdet

Itt hagylak. El megyek tőled. Lehet, hogy soha többé nem foglak látni. Hetek óta ez jár a fejemben. Másfél éve nem tudlak elfelejteni. Már ritkán sírok miattad, de azért sokszor felmerül bennem a kérdés, hogy vajon most mit csinálhatsz. Lehet, már mással birkózol úgy mint egy kisgyerek, lehet már mást ölelsz. Egy biztos. Rám már nem gondolsz... Igaz, már velem is van, hogy elfelejtelek egy kis időre. Olyankor néha még azt is érzem, hogy egyszer képes leszek mást szeretni. De ez az érzés hamar elmúlik is újra veled akarok lenni. Nem csak téged hagylak itt, hanem mindenki mást is. Egy hét múlva utazok. Addig megpróbálok elbúcsúzni mindenkitől. Nehéz lesz itt hagyni azt a helyet ahol felnőttem, de mint oly sokszor hallani: bátraké a szerencse. Talán most majd elfelejtelek vagy legalább enyhül a fájdalom. Nem tudom mi lesz, de kíváncsian várom.