Önkínzás

Sosem tudok mást szeretni. Mindig azt hiszem, hogy ő más lesz mint a többi, de mindig tévedek. Most is ez történt... Vártam, hogy újra beszéljünk, hogy ezzel is megerősíts abban, hogy te nem olyan vagy, te nem töröd újra szilánkokra a szívem. De tévedtem... Mégis mit vártam? Te másé vagy. Ezt nem lett volna szabad elfelejtenem...de neked sem! Neked sem jelentettem semmit. Akinek valaha is fontos voltam azt elüldöztem magam mellől. De Őt nem tudtam szeretni... Ez lenne az én sorsom? Olyannal lenni, akivel a találkozások előtt nem röpködnek a hasamban  pillangók? Aki mellett ha felébredek csak az ürességet érzem és semmi mást? Szeretni akarok. Azt akarom, hogy valakinek a mindent jelentsem. Nem akarom többé álomba sírni magam senki miatt, nem akarom, hogy a párnahuzattal keljen felitatnom a könnyeimet, ne kelljen még egyszer csalódnom senkiben... Csak ennyit akarok.

"Nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod."

Paulo Coelho