Nem tudom, hogy kezeljem a fennálló helyzetet.
Szükségem van rád... kimondhatatlanul kellenél. És nem mint egy románc, vagy egy szerelem, hanem mint barát. Ennél többet érzek irántad, ez igaz, de ezt sosem mutatnám ki, egyetlen mozdulatommal, pillantásommal, szavammal sem éreztetném veled. Csak te kellesz, hogy mellettem legyél, semmi több...
De te egyszerűen kizártál. Nem akarsz velem találkozni, a sok dolgodra, rossz időre hivatkozva. Szeretném elhinni, hogy tényleg csak ennyi áll a háttérben és semmi több, de egyszerűen nem tudom. Folyamatosan bennem van, hogy én vagyok az oka.
Én annyira próbálok nyitni feléd... Hívlak, de nem veszed fel. Írok, de csak szavakban válaszolsz... -"Bocsi, most nem megy... sok dolgom van... most inkább halasszuk..." - már hetek óta másból sem állnak a beszélgetéseink.
Rettegek attól, hogy tönkremegy eeez... aaa... dolog ami kettőnk között volt. Barátság? Testvéri szeretet? Ismerősök? Nem tudom, de rájöttem, hogy nem is számít.
Fogalmam sincs, hogy mit tehetnék még...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése