Bár őszintén megmondom, nem hittem, hogy valaha is kimondhatom, de ezennel letudtam az összes vizsgámat erre a félévre. 4 hét. 14 vizsga. Rengeteg tanulás. Zéró alvás. Legalább két ideg összeroppanás és több liter kávé... Nagyjából így tudnám jellemezni a mögöttem álló néhány hetet.
Ma, ahogy a vonaton ücsörögtem és bámultam kifelé ahogy szép lassan elhagyjuk a ködbe burkolódzó hegyeket és beérünk az ugyancsak köd borította betondzsungelbe, hirtelen eszembe jutottál...
Egyszer csak eszembe jutott minden problémánk, ami már hetek óta csak gyűlik, de én mindig besöpörtem a szőnyeg alá, mondván, hogy most nincs időm vele foglalkozni, majd ha vége lesz a vizsgáimnak. És itt van. Kész vagyok, szabad vagyok és valamit kezdeni kéne a dolgainkkal...
És akkor ott azt kívántam, hogy bár csak még mindig a vizsgák miatt kéne idegeskednem.
Bárcsak lenne indokom, hogy egy kicsit még halogathassam a problémáimat.
Csak most már szembe kéne vele néznem.
De ahogy magamat ismerem helyette inkább napokig csak aludni fogok. Azt hiszem, az aztán az igazi felnőttes megoldás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése