Ezidáig azt hittem, hogy Téged volt a legnehezebb szeretni. Pedig most már tudom, hogy nem. Téged szeretni "legális" volt. Annak mondhattam el akinek akartam, ha úgy volt kedvem világgá is kürtölhettem, senkit nem zavart. Neked is elmondhattam. Igaz, hogy lényegében visszautasítottál de legalább tudtad és én biztosan tudhattam, hogy a saját döntésedből nem engem választasz, mert Te nem úgy érzel, ahogy én.
Most, még magam elől is titkolnom kell a gondolataimat, nem mondhatom el senkinek, de legfőképp Neki. És ez felemészt. Megőrjít a gondolat, hogy most talán másképp lenne. Talán Ő akarna engem és végre befejeződne ez az állandó egyedüllét. Végre lenne valaki aki mellettem áll, bármi történjék is. De ezt nem lehet. És soha nem is fog kiderülni, hogy lehetett volna...