Életemben először éreztem, hogy haza értem. Most tudom, igazán, mit jelent az otthon. Ezt nagyon nehéz leírni, szavakba önteni, de mikor megláttam a falucskámat, ah házat amiben lakom, elfogott egy furcsa, leírhatatlan érzés. De rögtön érezte, hogy végre haza értem. És utazhatok én a világ másik végére is, ezzel a csodálatos érzéssel soha nem fogok találkozni sehol máshol, csak Magyarországnak ebben a kicsinyke, (lerobbant...) falujában. És ami még nagyon érdekes, hogy olyan volt, mintha nem is mentem volna el. Ez a négy hónap, mintha kiesett volna, minden ugyanott folytatódott ahol abban maradt. Megint rólad álmodok. Te vagy benne minden gondolatomban. De annyiban változott a helyzet, hogy most már nem akarom, hogy ne legyél benne a gondolataimban. Te része vagy az életemnek. Mindig is az voltál. De már nem akarlak mániákusan magamhoz láncolni. Azt akarom, hogy azzal legyél, akivel neked jó. Szeretném, hogy megkapj mindent amit én sosem kaptam és talán soha nem is fogok. A boldogságot. Persze voltam már boldog. Mindig az vagyok. De én most arról a boldogságról beszélek, amit csak a mindent elsöprő, beteljesült szerelem okozhat. Ezt kívánom én neked így az év utolsó napján. Még az is lehet, hogy este találkozunk :)