Tavaly volt kihez bújhattam, kinek félénk leveleit olvashattam,
De én mindezt csak úgy eldobtam.
Akkor decemberben jó barátokkal töltöttem azt a téli napot.
És egyáltalán nem vártam a holnapot
Legszívesebben a pillanatban ragadtam volna,
Mikor gondtalanul járkáltunk egyik vásárból a másikba,
Nem bántuk a havat, kortyolgattuk gőzölgő forralt borunkat,
Szeretett lengett körül és érezhettem, van aki törődik velem.
Idén erre a napra a mosolyt az arcomra ragasztottam,
És megpróbáltan nem zokogni minden egyedül töltött pillanatomban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése