Önző voltam, hogy kijöttem. Nem gondoltam az öcsémre. Nem csak engem viselt meg , hogy a bátyánk maga ellen fordult, eldobva ezzel az életet. Én elmenekültem otthonról, ő viszont ott maradt minden borzalommal együtt. És most lehet, hogy őt is elvesztem. Én meg közben boldogságot találtam itt. De tudom, hogy most is én fogom a rövidebbet húzni... de teljesen megérdemlem, és most nem félek a fájdalomtól, nem fogok megpróbálni védekezni ellene, ez elől most nem fogok elmenekülni. Mosolyogva fogom szembenézni vele, mint ahogy te tetted azzal a bizonyos vonattal ami végül elszakított tőlünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése