Kell a fájdalom...

Ez a hely az én purgatóriumom. Ide kerültem, letöltöm itt a rám kiszabott időt, de nem élek. Olyanná váltam mint egy marionett bábú, amit csak kötélen rángatnak, azt teszi amit mások akarnak , de nincsenek érzései. Pedig nekem valaha voltak. De mióta itt vagyok minden kiveszett belőlem. Már honvágyat sem érzek és a szívemben lüktető fájdalom is elmúlt. Pont ezt akartam. De most, hogy végre sikerült elérnem, azt kívánom bárcsak visszajönne a fájdalom és sose múlna el. Hiszen érzelmekkel érdemes élni. Nem akarok csupán egy lélektelen test lenni. Képzeletben a lelkem után  kiáltok, hogy jöjjön vissza, talán még nem jár túl messze és visszatalál hozzám...