A little piece of me

Éjszaka van. Minden néma, én meg kissé mámoros vagyok a bortól. Ilyenkor valamivel őszintébb tudok lenni, mint máskor. Bár nyilván most sem fogom túlzásba vinni... Mindig túl sokat titkolóztam előtted... mindenki előtt. Most mentegetőzhetnék azzal, hogy én erről nem tehetek, mert engem ebbe neveltek bele, de mégsem teszem, mert tudom, tehettem volna ellene.
Egyetlen lányként nőttem fel, öt fiú között. Közülük csak egy édestestvérem, azonkívül féltestvér mindkét szülőm oldaláról, és volt fogadott testvérem is, ami megint csak nem a szokványos módon került a képbe. Mindezek ellenére boldog  gyerekkorom volt. Akkor még hagyták, hogy tényleg gyerek  legyek és nem vontak bele a hazugságokba, titkolózásokba. A bátyáimat meg imádtam. Nem laktak velünk, de ahányszor csak ellátogattak hozzánk, csüngtem minden szavukon. Én nem olyan lány voltam, aki szép ruhákban billegett a tükör előtt, vagy Barbie babákkal játszott... az egész napomat kint töltöttem a az erdőben, katonásat játszottam én is a fiúkkal. Mindig is nagyon kevés lány barátom volt.Mivel a családban én voltam az egyetlen lány, engem is úgy neveltek mint a fúkat, így nem véletlen, hogy később is velük találtam meg legkönnyebben a közös hangot.
Igaz, te nem voltál ennek az időszaknak a  részese, de volt egy olyan másfél-két év, amikor egyik bátyám ki volt tagadva a családból. Az egyetlen esélyem, hogy lássam az volt, ha megszöktem otthonról. Nem mehettem el az esküvőjére sem... igen, arra, ami végül a végzetét okozta...
Amiről tudtál (az egyik kocsmatúránknak köszönthetően), hogy egy másik testvérem is ki lett tagadva a családból több mint három évre (te csak ennyit tudtál, de emlékszem ettől is sokkot kaptál egy időre), a fogadott testvérem halálának az eltitkolása miatt. Hozzá sose szöktem el.
Vele júniusban békültünk ki, mert a legelőször kitagadott testvérem úgy gondolta minden problémáját megoldhatja, ha kiáll egy vonat elé... Akárhogy is, úgy néz ki a tragédia összekovácsolta a család azon részét... Én inkább elmenekültem...
Ezeket azért nem mertem soha senkinek se elmondani, mert néhány ember nagyon könnyen el tud ítélni bárkit, anélkül hogy inkább próbálnák megérteni őket, mások sajnálnának mindezért és vannak akiket meg csak simán sokkolna... én egyiket sem akarom, ezért tartom inkább magamban.
Nem akartalak belekeverni a zűrös családomba... Ja, és még a negyedét sem említettem az egésznek. Ez csak az ami legfájóbb nekem.
Remélem ezt elolvasod és megérted majd, mért viselkedtem úgy, ahogy. És remélem egyszer eljut ez mindenkihez akit valaha is kizártam a szívemből...

És akkor  most jöjjön egy kis jó zene, a sok komoly dolog után :)

Imádom, imádom, imádom az össsssssssssssssszeseeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeet!!!!!!!!!!! :DDDD