Gőzölgő teám kavargatva,
Gondolok megint ugyan arra.
Ha te nem vagy, én most nem lennék itt,
Hiába próbállak felejteni,
Te újra és újra visszatérsz.
Egy sötét árny a múltból,
Mely kísért és nem enged...
Most egy korty a teából,
Meleg járja át a testem,
Mint mikor mit sem törődtünk a téllel,
Mi egy pólóban mentünk ki éjjel,
De én nem fáztam,
Felmelegítette a tudat,
Hogy velem vagy,
Na meg persze,
Ölelő karod és tested melege.
De most zord idő van,
És te nem vagy velem,
Nincs mit tennem,
Kortyolom teám egy rideg, őszi reggelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése