Zord árnyként élnek a jelenben,
Elmúlt családtagok, testvérek,
Viszonzatlan szerelemek.
Szabadulni akarok, de nem engednek,
Itt kísértenek,akár folt a lepedőn,
Nem kezdhetek új életet,
Míg e foltot ki nem mostam.
De egy kis fény szűrődik be,
Te
Ha ez nem volna,
Azt gondolnám megőrültem.
Az elmúlt idők rémeié éjjelem, nappalom,
De te fontos vagy nekem,
Ezt már nem tagadom.
Sötét árnyak tartanak fogva,
Bilincsben van lábam, s karom,
Szabadulni nem engednek,
És akárhogy próbálom, nem tudok.
Húznak egyre lejjebb és lejjebb,
Ahol majd elemésztik lelkem,
De te ments meg, én ezt akarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése