Fagyos szél, eső, hideg.
Már tudom, nem való ez nekem,
Új barátok, új szerelmek,
Csak egyre jobban bonyolódik a helyzet,
Nincsen semmim, mit adhatok,
Hamis a csók és a szeretet amit itt kapok.
Nincs itt barát, ki már ismer,
És elfogad gyermeki hittel,
Aki nem megváltoztatni akar,
Ki nem úgy gondolja, egy csodabogárral kavar.
Én még hiszek a tündérmesékben,
És hibám is akad épp elég, bőven...
De már sokan megszokták ezt,
Ez vagyok én és otthon mindenki így szeret,
Vágyom vissza a régi életem, izgalmak nélkül,
De én pont így szerettem.
Odahaza mindig boldog voltam és vidám,
Itt meg felerősítik minden hibám.
Csak árnyéka lettem önmagamnak,
Nem látom értelmét a dolgoknak,
Mert egyetlen célom, hogy haza kerüljek,
Sajnálom, de nekem semmi sem kell belőled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése