Mégis mit lehet mondani, mikor egy szép téli vasárnap délelőtt egyszer csak az egész világod összeomlik?
Továbbra is üljek csendesen, mint aki az egészből nem érzékelt semmit és csináljam a dolgomat...? Valószínűleg igen. Mert ez vagyok én. Tudom, ha tennék valamit- ha lázadnék a sors ellen- még mélyebbre sodornám magam.
Vagy talán már nincs ennél lejjebb? De, biztosan van. Ezt a leckét már jól megtanultam az élet iskolájában: Mikor azt hiszed, már nem lehet rosszabb, akkor hirtelen minden minden még jobban elromlik.